FÉNYBEN – ÁRNYÉKBAN

Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,
s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.
Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,
mert munkájában ott van minden teljes egész.

Valóban akad olyan, ki tényleg nagyot alkot,
nem kell mögé állítani száz hangos alakot.
Mert amit letesz az asztalra, magáért beszél,
nem kell hozzá tapsvihar, hogy tudják, mennyit ér.

De a nyilvánosság nem mindig igaz bíró,
néha csak hangos, csillogó mutató.
Arra világít, akit megmutatnak,
s elfordul attól, akit háttérben tartanak.

Ki kapcsolat szárnyán emelkedik magasra,
annak nevét írják fényes aranylapra.
S a tömeg lassan elhiszi, amit elé tárnak,
hogy a hangos nevek mögött óriások állnak.

Aki sokszor hallja: „nagy vagy”, végül elhiszi,
s a tükörben már önmagát mítoszként tekinti.
Nem kérdi, honnan jött a magasra vitt rangja,
csak áll büszkén, míg körötte zúg a dicséret hangja.

Van, kit a világ emel magasra,
nevét arany betű vési lapra.
De akad, ki csendben, tökélyre végzi dolgát,
miközben másnak adják a babért, a pompát.

Nem volt ember, ki nevük felemelje,
nem volt kéz, amely őket a magasba emelje.
Vagy éppen azok zárták el az utat,
akik féltek, egyszer túlnő rajtuk, mit mutat.

Így maradnak sokan a névtelen sarokban,
miközben mások fürdenek fénylő reflektorban.
S a világ gyakran csak azt látja, amit elébe tesznek,
nem azt, kik dolgoztak, míg másokat ünnepeltek.

Ne hidd, hogy attól vagy több, mert sokan látnak,
vagy mert a neveddel hangosan kiáltoznak.
Ne hidd, hogy aki csendben maradt, kevesebbet ér,
csak mert soha nem jutott neki taps és babér.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x