Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad,
ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad.
Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég,
hol új reményt sző a fény a holnap ünnepén.

Aki bátran emeli fel figyelő tekintetét,
az látja célban fénylő jövője képzetét.
Az út nem csupán kőből, árnyból, fájdalomból áll,
a horizont mögött új hajnal int, s mindent kitár.

Az élet súlya néha vállra roskad ott,
ha lélek lehajtja fejét, s nem lát horizontot.
De aki tudja, minden perc tanítva int,
az meglát távlatot, s az útra értelemmel tekint.

Lehajtott fővel élni annyi, mint bezárva lenni,
mert a sors parancsa ellen nem tud szót emelni.
De fölemelt fejjel az ember szabadabb,
mert önnön útját járja, s látja, hova tart.

De nemcsak egyén útja, nemcsak emberé,
a közösség is veszhet, ha lehajtja fejét.
Ha a nép szűk terekben jár, s csak a mában él,
nem látja mi várhat, hogy szabadban tágasabb a tér.

Nem egyénnek szól mindez, népnek, nemzetnek,
mert ha lehajtják arcukat, félnek, rettegnek.
aki messze néz, azt az ész jövőbe emeli,
s hitet, új hazát, jövőt teremt neki.

A lehajtott fej jelkép – bilincs, rabság, sötét,
hol nem a szellem az úr, ott kényszer a vezér.
De a fölemelt fej terjeszti a szabadság-igét,
s az ember érzi, célja több, mint a puszta lét.

Ember, ne vállald a kényszert, s emeld arcodat,
ne hagyd, hogy árnyak fedjék be napodat.
A porban csak a gond, a félelem tanyáz,
de fönn a távolban ott a végtelen varázs.

Lehajtott fejjel nem lehet messzire látni!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Háborús vészhelyzet

A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.

Vízióm a szárnyas magról

Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította

Az agresszió megítélése

Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom

Csak vagyunk

Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!