Esélylatolgatás

Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,
a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.
Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,
s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn.

A származás lehet lépcső, lehet bilincs,
de egyik sem véletlen helyre illesztett kincs.
A rendszer dönt, mielőtt te dönthetnél,
lehet, mozgástered szűkül, miközben remélsz.

Esélyt adni nem irgalom, hanem felelősség,
mert minden elzárt út közös veszteség.
A bezárt kapuk mögött nem egy ember áll,
hanem mindaz, ki jövőt soha nem kap már.

A társadalom ítél, mielőtt megismerne,
címkét ragaszt, hogy könnyebb legyen félrenéznie.
Az ítélet törékeny és szembekötötten vak,
eltaposhat hangosan, vagy sunyin hallgatva csak.

Aki hiányból jön, nem hős, hanem következmény,
statisztika, hogy ritkán kap új esélyt, új reményt.
Ha mégis kitör, nem cáfolja majd a rendet,
csak jelzi: a determinizmus nem zárt, csak kegyetlen.

Az adottság sikít, a lehetőség hallgat,
kettő közt az ember vergődik, s ha tud, választ.
A döntés pillanata drámai csend,
ahol nincs mentség, csak következmény.

A lehetőség nem könyörül, nem vár,
egyetlen pillanat, aztán továbbáll.
Ajtó csapódik, vas csattan a zárban,
s te ott maradsz egyedül, döntésed árnyában.

Vannak korok, melyek összezárják az eget,
s a levegő is azt súgja: add fel, ne merj.
De a belső hang néha erősebb,
és szembe megy a korral, bár tudja: ezért fizet.

De ha egyszer a rendszer rést hagy, és te belépsz,
nem megtöröd a rendet, csak más kimenetet élsz.
Az egyéni pálya így válik kivétellé,
de csak a rendet teszed árnyalva szükségszerűvé.

Származás, adottság, tehetség, esély:
egy determinált háló, melyben az ember él.
A kérdés nem az, szabad vagy-e teljesen,
hanem a keretek közt mennyire élsz következetesen.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,

A fal és a létra

Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)

Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál! Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll. Legyen szavad, mi fényt teremt még, legyél szívekben örök élő emlék. Nem csak nagy tettekben

Kézfogások

Kiegyensúlyozott kézfogás Határozott kéz, de nem szorít,mint aki tudja, meddig tart a hit.Nem ural, nem von vissza semmit,csak jelen van, s önmagát jelenti. Erő és béke egyensúlya él,nem sürget, nem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x