Erdős pince

Tokaj dombjai közt a csend puha láng,
szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.
Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,
minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés.

A levegő izzik, mint vágyó bőrön a kéz,
érintés nélküli, mégis mély ölelés.
Nem kérdez a pince, csak befogad,
s benned a pillanat örökre megmarad.

A kiszolgálás lágy, mint hosszan tartó sóhaj,
mosoly, mozdulat, mit tested hevesen óhajt.
Figyelmes, mégis természetes, mint egy barát,
aki tudja, mire vágysz, mielőtt kimondanád.

Ez a bor itt nem ital, vad tánc, s lángok,
forrón, lágyan repít át a leghőbb vágyon.
Amit itt találsz, az a titkos vágyad,
mint szeretkezés után a szétdúlt ágyad.

Ha az emlék visszahoz csendesen,
engedd, hogy átkaroljon hevesen.
Ez a hely is mindig így marad,
hol a bor és mámor újra nyitja ajkadat.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Szivárvány

A felhők könnye még remegve hull,de már a Nap mosolya ráborul.E kettő közt, a törékeny határon,a pillanat áll meg a fényből szőtt varázson. Megállít egy percre a rohanásban,felnézésre kér a

Az árok

Megállok melletted, árok, csendben szólítalak,mint régi ismerőst, akit kikerül sok alak.Most nem hallgatsz, beszélsz velem, sokat láttál már,kerekek zaját, földszagot, esőt, nyarat, vért és határt. Amikor az eső hirtelen zúdul

Porördög

Porördög lép a kúpba rakott kukoricaföldre,csend hasad szét egy vakmerő körre.Ősz rozsdája lobban a határon,barnára égett idő áll meg a tájon. Szárnyát bontja a por keringve, vadon,csavarodik a tér keringve,

Bambulok

Bambulok, áll az idő bennem némán,tekintetem megakad a nihil egy pontján.Nem kérdez az ész, nem felel a szó,csak lebeg a csend, mint elsimult tó. Magam elé nézek, s nincs ott

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!