Erdős pince

Tokaj dombjai közt a csend puha láng,
szőlő a bor és a vágy mindig együtt áll.
Szerelmi soron az Erdős pince hív, mint ölelés,
minden lépésed ott dobbanó, lágy felébredés.

A levegő izzik, mint vágyó bőrön a kéz,
érintés nélküli, mégis mély ölelés.
Nem kérdez a pince, csak befogad,
s benned a pillanat örökre megmarad.

A kiszolgálás lágy, mint hosszan tartó sóhaj,
mosoly, mozdulat, mit tested hevesen óhajt.
Figyelmes, mégis természetes, mint egy barát,
aki tudja, mire vágysz, mielőtt kimondanád.

Ez a bor itt nem ital, vad tánc, s lángok,
forrón, lágyan repít át a leghőbb vágyon.
Amit itt találsz, az a titkos vágyad,
mint szeretkezés után a szétdúlt ágyad.

Ha az emlék visszahoz csendesen,
engedd, hogy átkaroljon hevesen.
Ez a hely is mindig így marad,
hol a bor és mámor újra nyitja ajkadat.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!