CSAK HÁT…

A múlt kövén hiába nő a gaz,
ami egyszer megtörtént, az ott marad.
Jöhet száz ember, ki tollat ragad,
hisszük, a tegnap az tegnap – akárhogy szakad.

Tankönyvbe kerül, mit szabad tudni,
mit kell elfeledni, mit kell megtanulni.
Hős lett az egyik, áruló a másik,
attól függően, hogy az igény merre hajlik.

Az ünnep is olyan, amilyennek akarjuk,
ezt a beszédekben szépen meg is halljuk.
Egy évforduló fontos, a másik feledés,
attól függ, éppen melyik oldalnak kell a dicsérés.

A politikus ritkán mondja: „Tévedtem”,
inkább azt mondja: „Másképpen értelmeztem.”
Ez szebb szó, elegánsabb, és főleg kevésbé fáj,
a hazugság is úriasabb, ha „nézőpontként” áll.

A vereségből néha lesz nagy eredmény,
a kudarc mellé kerül egy szép közlemény.
A számok makacsok, nem értik a humort,
de egy jó beszéd után mégis minden „jól volt”.

A tegnapból lehet büszkeség vagy szégyen,
attól függ, milyen zászló leng éppen az égen.
A tegnapi áruló ma hős lehet talán,
holnap megint más szerepet oszthatnak rá.

De a fénykép, levél, irat őrzi a nyomot,
hogy ki mit tett, és mikor mit mondott.
Lehet rá új pecsét, mi mást magyaráz,
de a régi papír nem felejt el semmi mást.

Ezért ha újra átírják majd a tegnapot,
ne dobjuk ki rögtön a régi iratot.
Mert a múlt nem beszél, csak bizonyítékot ad,
s a valóság végül mégis velünk marad – ha hagyják!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!