I.
Lehet csak barátság…!
Örök kérdés, hogy férfi és nő,
csak barátként egymás mellett élhet ő,
lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul,
vagy a szívekben láng lobbanhat valahol.
Barátság szent, ha tiszta a szándék,
ha nem homályosítja rejtett ajándék,
nem mérgez vágy, sem titkos sóvárgás,
csak fényben élő, őszinte tisztánlátás.
Így válasz születik az ősi kérdésre,
barátság élhet szív és értelem révén,
de a kulcs a tisztelet, s az őszinte erő,
nem a test, mely gyakran csalfa vezérlő.
Ha ember képes meghúzni a határt,
a vágy csillapodik, a barátság kitart,
s férfi és nő együtt, de tisztán,
leírnak mindent az élét nagy-könyv lapján.
II.
Talán lehet csak barátság…!
Lehetünk barátok, mondja a szó,
de közben a testünk másra hajló.
Nevetés mögött lüktet a vágy,
érintés kérné, amit nem szabad tán.
Barátság tiszta, szép, szilárd,
de testünk néha mást kíván.
A sóhaj, mit elnyom ajkunkon,
elárulja, mit titkon akarunk.
Az ölelés hosszabb a kelleténél,
karodban forróság marad a bőrnél.
S mégis kimondjuk, „Nem lehet több”,
de bennünk láng ég, mely titokban nőtt.
Így hát kérdés örökre marad,
barátok vagyunk, vagy vágyaink rabjai
S ha választunk, bármelyik utat,
veszítjük mit őriztünk, vagy új élményt nyerünk.
III.
Nem lehet csak barátság…!
Nevetünk együtt, szavak futnak,
a közelségtől szíveink dobbanak.
Csak társak vagyunk – így felelünk,
de a testünk többet követel tőlünk.
Az ölelés nem csupán játék,
mellemen tested forró ajándék.
Barátság szava széthasad itt,
ahogy a vágy a bőrön át sikít.
Nyakad ívén ajkam megpihen,
s tested remegve tárul velem.
Barátok voltunk – most szeretők,
s az éjszaka ránk zárt minden tetőt.
Már hazugság, hogy barát vagy csupán,
mikor ajkadon a sóhaj után
meglátom mindazt, amit tiltunk,
s érezzük, hogy többé nem hazudhatunk.
Méhes József
(Zümi bá’)