Blauburger vére

Egy barátom tiszteletére!

Kőszeg lankáin fürtök érnek,
bíbor színük fényben égnek.
Pincék mélyén a csend figyel,
bor születik, mi szívre lel.

Dombok ölét napsugár simítja,
csillog a szem, ha a fürtöt nyitja.
Szüret idején vígan szól az ének,
pincék mélyén új világra ébred.

Rubin táncol a pohárban,
gyümölcs íze simul szavában.
Kortyra könnyű, mégis nemes,
szelíd varázs, mely szívet keres.

Ez a bor nem csupán ital, élmény,
közösséghez szőtt finom, szelíd fény.
Blauburger az ünnep halk zenéje,
barátság és öröm örök vére.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Magamnak lenni

Szeretnék önmagam lenni, de pechem, hogy minden reggel más fickó kel fel. Tegnap még filozófus, ma krumplis lángosos, holnapra ki tudja? Talán légtornászos. Magam után futok, mint csirke az udvarban,

A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull, a fej határozott, változatlanul. A fénylő koponya csupán jel, a bölcsességnek kell a hely. Aki mindig vállalja sorsát, az nem rejtegeti homlokát. Mosolyog, büszkén

A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony, idők viharán át, mint hatalom. Kő-bástyában múlt szava leng, ősök hűsége a falakban zeng. Harang szólt, ha láng közelt, őrködve intett, tűz van – emberek.

Boszi borozó

Sopron város oldalában, pince bújik mély homályban, Boszi borozó, jó tanyája, boros kedvnek szép hazája. Vörösborok vére csordul, pohár alján fénybe fordul, ki baráttal ül az asztalnál, annak szava messze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!