Blauburger vére

Kőszeg lankáin fürtök érnek,
bíbor színük fényben égnek.
Pincék mélyén a csend figyel,
bor születik, mi szívre lel.

Dombok ölét napsugár simítja,
csillog a szem, ha a fürtöt nyitja.
Szüret idején vígan szól az ének,
pincék mélyén új világra ébred.

Rubin táncol a pohárban,
gyümölcs íze simul szavában.
Kortyra könnyű, mégis nemes,
szelíd varázs, mely szívet keres.

Ez a bor nem csupán ital, élmény,
közösséghez szőtt finom, szelíd fény.
Blauburger az ünnep halk zenéje,
barátság és öröm örök vére.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:

A versben a bor élet-szimbólum. Egyszerre a természet ajándéka, az ember munkájának gyümölcse és a közösség lelki tápláléka. A Blauburger nem csupán helyi borfajta, hanem allegóriája annak, hogy a közös munka, az ünnep és barátság hogyan ad valódi élményt. A vers a szőlőből születő bor útját követi a omboktól a pohárig, közben a bort a közösségi öröm és a barátság szimbólumává emeli.