Beszéd és Beszéd

A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,
pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.
A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,
csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok.

A zaj uralma nemcsak zavar, hanem lassú rombolás,
nincs értelem, s marad a felszínes tudálékoskodás.
A kérdések elhalnak, mielőtt megszületnének,
nincs fül, mely befogadná őket, mielőtt elvesznének.

A zajos beszéd gyors figyelmet és látszatot ad,
de értelem nélkül eltűnik, mint felszínen futó hab.
Az értelmes szó lassan hat, de mélyre jut,
s később is visszhangzik, mint a mélyre ásott kút.

Van ember aki vár, mert nem fél a csendtől,
tudja, hogy ott tisztul a gondolat mélyen, belül.
De ha mindig elnyomják, lassan elfordul csendben,
s a világ szegényebb lesz egy tiszta értelemmel.

A világ nem attól halad, hogy egyre többen beszélnek,
hanem attól, hogy egyre többen érteni is mernek.
A fejlődés alapja nem a hangos jelenlét,
hanem a csendből születő, átgondolt érvelés.

Az értelmes emberek nem különbek, csak felelősek,
tudják, hogy a szó hatalom, s vele óvatosan élnek.
Nem uralni akarnak, hanem kapcsolódni,
a beszéd számukra híd, nem eszköz uralkodni.

A megvalósulás utópia – menekülés az 52 fokos pia!

Méhes József
(Zümi Bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A káposztalepke

Fehér szárny lebben a kerti csendben,káposztalepke száll könnyed lendületben.Zöld levelek közt harmatra talál,hol szél és illat csendesen összezár. Napfény kíséri lassú útján,szárnya fehérlik a zöld levelek súlyán.Nem kér sokat, csak

Óda a csülkös, körmös pacalról

Ez nem holmi étel, amit csak úgy dobnak,ez olyan dolog, amit kivárnak, hagynak.Bogrács alatt ropog rendesen a tűz,ami jó, az sose készül gyorsan, hirtelenül. Nem étel ez csupán, hanem lassú

Minden, mindenben

Egy álom, mely épp megszületne,mikor dörömbölés lép hirtelen a csendbe.Mint szél, mely letépi a virágot,mielőtt még kibontaná szirmát a világon. Az alkotó, ki művét félbehagyja,ott elmúlás az üres lapok alja.Mert

Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel. Az ember nem attól fél, amit hall,hanem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!