A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,
pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.
A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,
csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok.
A zaj uralma nemcsak zavar, hanem lassú rombolás,
nincs értelem, s marad a felszínes tudálékoskodás.
A kérdések elhalnak, mielőtt megszületnének,
nincs fül, mely befogadná őket, mielőtt elvesznének.
A zajos beszéd gyors figyelmet és látszatot ad,
de értelem nélkül eltűnik, mint felszínen futó hab.
Az értelmes szó lassan hat, de mélyre jut,
s később is visszhangzik, mint a mélyre ásott kút.
Van ember aki vár, mert nem fél a csendtől,
tudja, hogy ott tisztul a gondolat mélyen, belül.
De ha mindig elnyomják, lassan elfordul csendben,
s a világ szegényebb lesz egy tiszta értelemmel.
A világ nem attól halad, hogy egyre többen beszélnek,
hanem attól, hogy egyre többen érteni is mernek.
A fejlődés alapja nem a hangos jelenlét,
hanem a csendből születő, átgondolt érvelés.
Az értelmes emberek nem különbek, csak felelősek,
tudják, hogy a szó hatalom, s vele óvatosan élnek.
Nem uralni akarnak, hanem kapcsolódni,
a beszéd számukra híd, nem eszköz uralkodni.
A megvalósulás utópia – menekülés az 52 fokos pia!
Méhes József
(Zümi Bá’)