Méhes József vagyok, Békécsabán születtem, pár hónap múlva 80 éves leszek.
Az általános iskolámban a most 90 éves Simai Mihály többdíjas író- és költő volt a magyar nyelvtan-és irodalom tanárom. Inspirálására 1960-ban két versemet is véleményezték a Békés megyei Népújságban. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal írok verseket.
Mindenféle iskoláimat Magyarországon és külföldön végeztem, amelyek mellett fiatal koromban bokszoltam, modelleztem, rádió amatőrködtem, sportlövő voltam, ejtőernyőztem és vitorlázórepültem, ahol a FAI (Nemzetközi Repülő Szövetség) Ezüstkoszorús szintjét értem el.
Katonaságommal és sok évtizedig tartó munkahelyemmel szerencsés voltam, mert érdekelt-élveztem.
“Célom úgy tanulni, hogy verseimet minél szélesebb körben, kulturált stílusban- és formában megütköztessem veletek!”
Valamennyi irodalmi-és képzőművészeti alkotás hagyjon olyan nyomot az egyén, a csoport, a társadalom, az emberiség számára, amely az alkotója emlékét megőrzi a testi elmúlás után is.
“Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál…!”