A külső égbolt zúghat bármikor,
vihar keringhet, porrá hullhat a rend,
de bennem fényben oldódik a gond,
s az örök Nap győz minden csend felett.
Így hordjuk mind a titkot, lényegünket,
egy belső Napot, a rejtett végtelent,
s ha kint minden tébolyult, nem sodorhat el,
hisz bennünk él, mi nekünk mindenütt jelen.
Méhes József
(Zümi bá’)
Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a
A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja
A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös
A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat