„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj,
nem harag, csak túlcsordult rím talán.
S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég,
ott bujkál benne egy gyengéd remény.

Egy szó, mit más csak átoknak vél,
nálunk lehet a legédesebb cél.
Mert ki azt mondja – baszódj meg végre,
talán csak annyit kíván – élvezz, ne félj te!

Ha nevetve mondod, más íze lesz,
Az indulat színe spektrumot fest,
És már nem üt, csak tanácsol a szó,
Mint eső után a friss illat, s az a jó.

Így hát ne ítéld a nyelvet vadnak,
A szó csak jel – a gondolat ad tartalmat,
S ha durván is hangzik, lehet szép kívánság,
a „baszódj meg” nem káromkodás, hanem jó tanács.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Monogámia a vágy halála

Két ember eleinte még éhesen ég,minden csókban ott lüktet a kéj.Aztán jönnek a csendes esték,és kihűl lassan a közös szenvedély. Nem egyik napról a másikra hal meg,csak egyre ritkábban ér

Cogito vs Coitus

Az ész hidegen épít magának falat,míg a vágy döngetve áttöri azokat.Descartes szava tiszta, mint téli ég,de a test mélyebben őrzi az élet lényegét. „Gondolkodom” – mondja az ember magában,miközben a

A kukkoló

Melóból mentünk hazafelé, cigaretta, csendben,a haver néha rám nézett, de nem szólt egyet sem.Az éj úgy húzta ránk a nedves, hideg árnyát,mint kocsmákból kilépők vállára a magányt. Aztán a semmiből

Közeledés

Az éj leszállt, mint vad, sötét lepel,s a vérünk mélyén ősi dob felel.A józan csend már régen széthasadt,s a testünkben csak ösztön maradt. Szemedben izzó, szűretlen vad fény,mit ragadozó lát

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!