Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel,
nem vásárolhatod meg bűvölettel,
mert az, ki adja önmagát,
az adhat neked igaz csodát.

A barátság csöndes vallomás,
nem kér díszt, sem koronát,
csak azt, hogy legyél, ha hív,
s te maradsz, ha mindenki más elhív.

Egy hang, amit belül hallasz,
a semmi közepén is maradsz,
s nem tudod, honnan, de érzed jól,
nem vagy többé egyedül sehol.

Ott él a csendben, ha szótlan vagy,
és ért, mikor más meg nem hallgat,
nem szól nagyot, de megmenthet,
s a barátságot meg nem fizetheted.

Nem múlik, ha messze sodor az év,
csak csendben ott lesz benned még,
mint gyökér, mely tart a föld alatt,
akkor is, ha a lomb már leszakadt.

És mikor csend lesz mindenütt,
s az idő is megpihen bennünk,
megérted majd halkan, szelíden,
a barátság azért van ingyen, mert megfizethetetlen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása, hanem a lélek örökös újra tanítása. Kíváncsiság, szárnyaló képzelet, hol minden kudarc is új eredményhez vezet. Nem azért fogy el az emberi erő, mert

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!