Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel,
nem vásárolhatod meg bűvölettel,
mert az, ki adja önmagát,
az adhat neked igaz csodát.

A barátság csöndes vallomás,
nem kér díszt, sem koronát,
csak azt, hogy legyél, ha hív,
s te maradsz, ha mindenki más elhív.

Egy hang, amit belül hallasz,
a semmi közepén is maradsz,
s nem tudod, honnan, de érzed jól,
nem vagy többé egyedül sehol.

Ott él a csendben, ha szótlan vagy,
és ért, mikor más meg nem hallgat,
nem szól nagyot, de megmenthet,
s a barátságot meg nem fizetheted.

Nem múlik, ha messze sodor az év,
csak csendben ott lesz benned még,
mint gyökér, mely tart a föld alatt,
akkor is, ha a lomb már leszakadt.

És mikor csend lesz mindenütt,
s az idő is megpihen bennünk,
megérted majd halkan, szelíden,
a barátság azért van ingyen, mert megfizethetetlen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!