Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel,
nem vásárolhatod meg bűvölettel,
mert az, ki adja önmagát,
az adhat neked igaz csodát.

A barátság csöndes vallomás,
nem kér díszt, sem koronát,
csak azt, hogy legyél, ha hív,
s te maradsz, ha mindenki más elhív.

Egy hang, amit belül hallasz,
a semmi közepén is maradsz,
s nem tudod, honnan, de érzed jól -
nem vagy többé egyedül sehol.

Ott él a csendben, ha szótlan vagy,
és ért, mikor más meg nem hallgat,
nem szól nagyot, de megmenthet,
s a barátságot meg nem fizetheted.

Nem múlik, ha messze sodor az év,
csak csendben ott lesz benned még,
mint gyökér, mely tart a föld alatt,
akkor is, ha a lomb már leszakadt.

És mikor csend lesz mindenütt,
s az idő is megpihen bennünk,
megérted majd halkan, szelíden,
a barátság azért van ingyen, mert megfizethetetlen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:

A vers témája a barátság mint lelki, spirituális kötelék,
amely túlmutat az anyagi világon. Azokról a mély
emberi kapcsolódásokról szól, amelyek az időn,
távolságon és szavakon is túl megmaradnak.