Azt gondolom, hogy Te azt gondolod

Azt hisszük, látjuk már a másik gondolatát,
mintha titkos könyvét lapoznánk át egy éjszakán.
Nem kérdezünk – ítélünk, hangtalan, keményen,
sorsokat döntünk el egyetlen gondolt sejtéssel.

Az ember nem attól fél, amit hall,
hanem amit képzel – s attól nem szabadulhat.
Így nőnek szörnyekké az árnyak gondolatban,
nappal is velünk jönnek, súlyos mozdulatban.

Egy félmondatból baljós történet támad,
egy sötét gondolatból ál-bizonyosság árad.
A képzelet gyorsabb minden szónál,
és keményebb tud lenni bármely bírónál.

Barátságok roppannak rossz gondolatok alatt,
mint jégpáncél, mely mély víz alatt szakad.
Nem történt semmi s mégis minden elvész,
mert a képzelet vádja erősebb, mint a tény.

Szerelmek alkonyán is gyakran ez az ok,
hogy képzelt gondolatból nőnek nagy bajok.
A féltékeny tekintet titkos vádat sejtet,
s a bizalom – repedve lassan darabokra eshet.

A szülő szigorúbb lesz, mert dacot vél a csöndben,
pedig csak félelem remeg a gyermek szemében.
A gondolat után nincs kérdés, csak parancs és fal,
s a szeretet helyén nő fel az örök távolság hamar.

Hányszor rombolunk pusztán képzelt szavakkal,
mikor a másik talán épp felénk hajolna akarattal.
De mi már ítéltünk – visszavonhatatlanul,
s a híd, mely épülhetett volna, porba hull.

A hamis bizonyosság biztonságot hazudik,
de közben lassan mindent elpusztít.
Ahol nincs kérdés, ott nincs élet,
csak egymás mellett vergődő, néma végzet.

A feltételezés kényelmes menedék,
nem kell benne sebezhetőnek lenni még.
De az ára súlyos, a kapcsolat kivérzik,
s a lelkek egymás mellett egymást tépik.

A kérdés bátor tett – meztelen igazság,
mely széttépi a kétség-gondolat sűrű fátyolát.
Egyetlen őszinte szó több, mint száz vak ítélet,
mert tiszta fényt gyújt a sötétben, mely eltévedt.

Az igazi bátorság nem a sejtés hatalma,
hanem a kérdés-felelet csendes, tiszta akarata.
Ott kezdődik a jó, hol megszűnik az „én tudom”,
s két ember egymás felé lép – nyitottan, szabadon.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás
Beágyazott visszajelzések
Az összes hozzászólás megtekintése

Megosztás:

Kategória további versei

Ringispil

A madár csőrén vibrál a nyár,szemében pirkad aranyló sugár,a fű alatt hangyák útja kanyarog,csendjükben ős, földízű titok zsong. Apró hangyák rohannak riadt sorban,rettegő élet remeg lent a porban.Parányi sors veszlik

A szürke alak

Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,tolla alatt mátrix-rend szövődött.Más neve állt az írott sorok felett,de ő készítette mindig az eredetet. Nem harsány lény, nem fényes alak,csak rendbe mártott, tiszta akarat.Mint mély

A bor

A bor a föld és ember kézfogása,napfény csorog benne halk ragyogásba.Szőlősorok, pincék és tenyerek titka;mit évszázadok végtelen küzdelme lakja. Nap csókolta fürtök érnek hegytetőn,mézízű harmat csillan levelükön.Must fakad sűrű arany

A kétkedés határa

Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,az értelem útján halad a lélek mélyre.Ha azonban minden szó titkot sejtet,a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet. A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,nem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x