Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka,
miért születik a világ, s mivé lesz holnapra?
Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát,
az égbe rajzolta összes félelme vigaszát.

Az istenek szép mesék, emberi árnyak,
de mulandók, miként kultúrák, világok.
Az örökkévaló más – nem születik, nem hal,
csak van, mint fény, mely árnyékot sosem vall.

Az ember mit teremtett, mulandó kép csupán,
a vágy tükröződik templomok falain talán.
Az istenek bennünk születtek, s bennünk halnak,
ahogy a civilizációk jönnek és hanyatlanak.

Más az örökkévaló, mely sosem született,
mely nem ismer kezdetet, s nem ismer végeket.
Anyag, energia és a tér határtalansága,
a mindenség anyagát fonja minden szála.

Az idő nem lánc itt, nem múló percek sora,
időtlen paradoxon – se vége, se hossza.
Az ember órákban méri röpke életét,
de a kozmosz áramlása az örökkévalóságé.

Az ember születik, majd visszatér oda,
ahol anyag és energia örök áramlata.
Mi részei vagyunk e nagy, határtalan rendnek,
sorsunk ugyanaz, mint a csillagé s köveknek.

Istenek elenyésznek, miként mesék fénye,
de az örökkévaló marad, önmaga ténye.
Nem kívül van, nem távol, mindenhol él,
Önmaga forrásából ered ő is, mint cél.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!