Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként,
de zárva minden út, s az ég határként.
A terhek súlya roskaszt, összetör,
a szív kiált, de hangja nem gyönyör.

Még nem a halált keresi – új életet
másik arcát, egy könnyebb, tisztább képet.
Álmok között bolyong, de nincs szava,
a fájdalomnak van csak otthona.

Az ablakok mögött csak éj maradt,
a zajló város érte nem szalad.
A mellkasában üresen kong a csend,
s a tehetetlenség lánca sem enged.

Az ég alján vörösen sír a láng,
a város omlik, nincsen több irány.
A föld reped, a szél jajongva zúg,
s a szívre omlik minden, mint a lúg.

És jön a füst, s a fény is elenyész,
az ég beomlik, minden szó kevés.
A hang szétfoszlik, mintha álom lenne,
s a szív marad csak vergődve, sebzetten.

Így lesz a kiáltásból, néma vágy,
egy sóhaj, melybe senki szív se lát,
az élethez ragaszkodás szakad,
s a menekülés életet tagad.

Még nem a halál hívja, csak a csend,
a lehetetlenség, mely rádermedt.
A kérő ének összezuhan végül,
s a vágy az éggel örök rímbe készül.

Az utolsó szikra is vérbe fúl,
az idő megáll, nem jön semmi új.
Csak sűrű csend, mely örökre bezár,
s a végső szó – kilátástalanság.

És hollók szárnyán jön a mély sötét,
a fényt széttépik, nincs ki védje rég.
A láng kihuny, hamuvá válik ott,
s a szó lehull, mint száraz, törött csont.

A föld reped, a tenger visszavon,
a csillagok lehullnak szédítőn, vakon.
Az idő megáll, perce sincs tovább,
a csend kiált, „Csak pusztulás, halál!”

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A fal és a létra

Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)

Ne múlj el úgy …!

Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál! Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll. Legyen szavad, mi fényt teremt még, legyél szívekben örök élő emlék. Nem csak nagy tettekben

Kézfogások

Kiegyensúlyozott kézfogás Határozott kéz, de nem szorít,mint aki tudja, meddig tart a hit.Nem ural, nem von vissza semmit,csak jelen van, s önmagát jelenti. Erő és béke egyensúlya él,nem sürget, nem

Utak és Hídjaink

Az élet nem tanít soha hangosan,inkább ismétel, jól-rosszul újra meg újra.Utak, hidak sora áll mindig eléd,de végül értsd meg: ki, mit ígér. Korán tanuld meg, mit jelent megállni,mikor a csend

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!