Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét,
az éj lebontja, s kitárja csendjét.
Hol titkok zengenek hangtalanul,
s az élet az öröklét nyomán alakul.

Az éberség itt a legfőbb erény,
kardja a léleknek, pajzsa a fény.
Mert aki ellenőrzi az éj folyamát,
megtartja másnak is élete javát.

Az éjszaka fegyver lehet, tőr a kézben,
álmok kapuján vér csoroghat résben.
A bűn a homály köpenyét veszi,
hogy tettét a hold se lássa, nem hirdeti.

Az éberség – láng az árnyak ölén,
védelmező fény a sötét közepén.
S ki nem alszik, ha a veszély közel,
megtart másokat, mindenkiért felel.

Így kettős az éj, szent és baljós,
őrző és romboló, nyugtató s jajszó.
Ki benne jár, mindig választhat,
hogy békét hoz, vagy sebet, harcot ad.

Így hát az éj tanít, figyelmeztet,
az éberség őriz, a könnyelmű veszhet.
És aki tisztán áll szembe vele,
az éjben önmagát ismeri meg.

Az éj sötétjében tanul az ember,
hogy minden tett örökre benne.
Az árnyék, mely takar, ítélni fog,
ha eljön a hajnal, ott fény, vagy pokol.

Az éjszaka nem arra való, hogy aludjon az ember,
hanem arra, hogy sötét legyen!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!