A kockázatról
Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend, hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet. Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar, a menedzsment tartja féken, mit a káosz szétzavar. A körforgás örök marad, az azonosít, majd mér, a kezelés és a kontroll újra szül reményt, nem vért. Az […]
Ábránd-tükör törés
Ne az ábránd-tükörben nézd magad, azt nézd, mi még valóban megmaradt. A bőrödön térkép az idő keze, mert az élet meggyűr, s ez nem mese. Ne fésüld a múltat a reggeli fényben, ne sírj, ha a ránc ül szemed szögletében. A halandó ember nem veszít, míg él, csak az, ki tagadja magát, s mindent lecserél. […]
A vélemény
A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány, mint rossz parfüm büdös, mégis vidám. Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután, s hiszi, hogy arany, pedig csak homály. Akár a segglyuk, mindenkinek akad, de senki nem kíváncsi a másikéra, mert így szabad. Mégis a bárgyú folyton-folyvást tülköl, s a világ fülébe kórusként pöröl. A Facebook falán […]
Vessző és pont
A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak. A vessző, ha tiszta, a folytatást hirdeti, reményt ad a léleknek, a távlatot élteti. De ha hamis helyre kerül, láncol a múlt, félhomályban bolyongsz, soha […]
Mazochista aki …
Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya szorosan tapad, az élvezethez ott talál utat. A kín, a szenvedés, mi másnak teher, számára boldogság, jutalom, és nyer. Ellentmondás, mégis következetes, a rosszban is […]
Hit és valóság
A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A balga hit nem oltja ki a valóságot, s a valóság nem kér tőle bocsánatot. Csak áll, akár egy szikla, hallgatag, a valóság akkor is van, […]
Állatmentés
Nem hős az, ki megment egy életet, csak érzi szívében az értéket. Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után, csak ember marad a baj fokán. Egy állat élete nem kisebb, mint tiéd, s ha mented, újraélted az élet hitét. Hogy nincs nagyobb szó, mint élni, s mindig mindenhol emberré lenni. Ne várd, hogy más mentse, kit […]
Az árulás
Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz nem volt szövetségben. Ő küzd, mert ellened rendeltetett, de nincs mit tépjen, mi összeköthetett. A tett, amit a barát árulása okoz, mélyre hatol és szúrásként […]
Az ámokfutás kora
Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is már rohanni tanul, Nem élni, csak reagálni, ahogy tud. A jövő futópad, s mérgező ritmusát előre írja szoftver és a kód-világ. A verseny láza fertőz, […]
Hit, kétely, fanatizmus
A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább érteni. Mert kétely nélkül a világ vak út, s a hit csak pusztaság. A kétely – hajszálrepedés, mely fényt ereszt a falon át. S amit […]