Másként – vibrivel
A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne, ne kérjen bocsánatot örömére. Nem bűnt követ, csak élvezni tud-tanul, hisz joga van, hogy kielégült maradjon. S ha férfi e témára néz komolyan, tudja meg, […]
Orál-Morál
Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban oldódik minden erő, a gyönyör árja szent, örök idő. +++ Imádom így, ha nyelved kutat, völgyem kelyhében vulkán fakad. Minden sóhajom lángra lobban, nyelved gyújt […]
Ne múlj el úgy …!
Ne múlj el úgy, hogy nem is voltál! Ne légy csak árny, ki nyomtalanul száll. Legyen szavad, mi fényt teremt még, legyél szívekben örök élő emlék. Nem csak nagy tettekben él a létezés, hanem az, mi benned, tiszta fényben ég. Egy pillantásban, mely erőt ad át, egy halk igenben, melyben ott a vágy. Hagyj egy […]
A fal és a létra
Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)
Ahol egyszer lomb voltál…
Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél, széllel daloltál, fényből ittál, s reményt faragtál. A gyökér mindig sötétben hallgat halkan, te viszont ragyogtál s éltél a Napban. Ne térj vissza, ha hív […]
A nemtudás bástyája
Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A neten szakértő ezer és ezer, Mind győz, mikor veszt, mert kommentelni kell! A tudás ma súlyos, de a kattintás könnyű, És aki kételkedik, az liberális, […]
A véletlen és a szabad akarat
Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat – tudás, vágy és ösztön sodor, múltból fakad a tett, s új szükséget hoz. A választás csupán látszat, illúzió, melyet a tudatlanság vetít elénk folyton. A […]
Ami visszatart
Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet, nem vasból van, csak félelem. Ha mersz, ha lépsz, szétfoszlik ott, mi tegnap még korlátod volt. A képzelet kegyetlen úr, de szolgád is lehet, ha […]
A változás
Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény, ki által él az ég, a föld, a bérc, a fény. Ki szítja lángra minden új napunk, s általad elvész, mi tegnap volt vagyon. A […]
A kétkarú mérleg
Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog, a döntés az, mi embert jövőbe sodor. A vas csak hallgat, a méreg pihen, de a mérleg él, sorsunkban van jelen. A mérlegben rejlik minden emberi sors, a béke álma, s a pusztító rossz. Ha jól tartják karjait, oltalom lehet, ha nem – a föld vért iszik, sírokat […]