Nyelvében él a nemzet …
Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra kel a kéj megint. A szavak is elpirulnak, mikor a nyelv beszél, most nem betűkben mond, hanem a test nyelvén. Ez a nyelvtan más világ, […]
A mondás ellenére mégis
Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy, nem is remény. Ne vidd az ágyba a gondjaid – mondják halkan, bölcsen, de hová tenném őket, ha nem a párnák közt, s ölben? A […]
Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”
A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő, ha kilép a szent ház küszöbén, „szegény, elhanyagolt” – mondják őt szelídén. Nem bűnös a teste, csak áldozat ő, kit sors és közöny tolt más […]
„Baszódj meg”
Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó, mit más csak átoknak vél, nálunk lehet a legédesebb cél. Mert ki azt mondja – baszódj meg végre, talán csak annyit kíván – élvezz, ne […]
Csak barátság, vagy vágy?!
I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta a szándék, ha nem homályosítja rejtett ajándék, nem mérgez vágy, sem titkos sóvárgás, csak fényben élő, őszinte tisztánlátás. Így válasz születik az ősi kérdésre, barátság […]
Vetkőzz, mondta…
Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta, s nem volt benne kérés, inkább olyan tény, amelyből nem lesz félreértés. A pillanat vibrált rezzenéstelen fényben, mintha új nyelven szólt volna hozzám a lélegzetében. […]
Hűség, vagy mi…?!
A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon meddig tart a fény, s mikor jön el a zavar. A megcsalás előtti béke könnyű, lebegő, puha fény, nem kell javítani, nem kell múltat félrerakni […]
A nő vágya – lágyan
Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes József (Zümi bá’)
Bibe és Porzó
A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja mélyre fut, hol minden édes lángba jut. A lüktetésben ott a tánc, hol sóhaj születik s parázs, a porzó újra árad ott, hol bibe szorítja […]
Kannibál szex
Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk szíve egymásért dobog. Szelíden enni, nem felfalni egymást, de csókjainkban mégis zengjük az ősi kannibál imát. Szelíd fenevad a tested, mint egy oltár, csókodban ott […]