A depressziós – távolról nézve!
Mély sötétben fekszik, nincs már saját napja, nem mozdul semmi, csak húzza a gyötrés maga. Ha orvosról beszélnek, vad tiltás rándul rá, mintha minden segítség ellenségként állna már. A világ azt mondja – kell a szakemberi kéz, de benne valami remeg, s visszahúzza a mély. Mintha ítélet lenne minden recept, minden szó, mely orvostól jön […]
Miért nem…?!
Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó világ. Ott kedves voltál, mintha fényt simítanál rám, s ringott az este, mint halk hullám egy tiszta tó-hátán. Valami finom, titkos remény mégis ott maradt, […]
Tévedés!?
Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes József (Zümi ’bá)
Délibáb
Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók, ajkamról elillan. Csak a lég marad és a kopár puszta, téged délibáb, nem érlek el soha. Méhes József (Zümi bá’)
Van ilyen
Árnyékod átölel, bár nem érintesz, tested a levegőn át is rám hatott. Tekinteted perzsel, mint délben a Nap, s a világ csendben vár, hogy megadjam magam. Egy pillantás és többé nem lesz visszaút. Méhes József (Zümi bá’)
A só
Bajsza alatt kacsint a vén, tréfás szava mindig serény. Mondja nevetve, „Hej, bizony ám, nem csak a fiatalt hajtja a vágy!” A só ott csillog, csábít, hív, szívben a láng még mindig vív. Mert ki ízt érez, sose feled, a játék kedve örök lehet. És ha kacaj kíséri útját, ő sem bánja a másnak furcsát. […]
Izzás a szürkületben
Lombok közt szűrődik a fény, játszik a fűszál, csillan a rét. A park ölel, csendje takar, titkot őriz minden, ha akar. Két kéz találkozik nesztelen, ujj hegye súrol – remeg a csend. Egy pillantás, amely lángot gyújt, ahol minden gátlás mélyre bújt. Ajkak közelsége sóhajt idéz, szél simogat, suttog a kéz. A pad deszkája színpad […]
Valaki alatt, valaki fölött
Van úgy, hogy magad alatt vagy, mélyben, hol fojt a csend, s tested csak árnyékot hordoz, s minden perc lassan temet. De jön a másik tüze rád, ujja lángként végigszánt, bőrödön szikrákat hagyva, felégeti a magányt. Ha föléd hajol, súlya villám, lökésében erő zeng, szíved ritmusát vezérli, mint vad vihar, mely leteper. Ha alád simul, […]
Variációk egy témára
Kéz a Kézben! – még csend a vágy, ujjak között bizsergő láng, puha érintés, halk ígéret, út a szívtől a testig ébred. Az a Kézben! – súlyt kap a perc, átfognak, s rajtunk test rezdül, a vágy lassan szorosra feszül, s a pillanat tenyérbe sül. Kéz Abban! – titok nyílik, az érintés mélyre siklik, a […]
A kilenc lyukú híd
A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve húz magához, és könnyen old minden gátat. A második feszes, szigorú, ott minden perc számítható. Kéz vezet, test parancsol, ott minden vágy sorrendbe való. A […]