A hóról – másként
A hó szépsége nem öncélú varázs,funkció és költészet egybeforrt társ.Haszon és harmónia kéz a kézben,ritka ajándék ez az emberi létben. Alatta pihen a mag és a leendő kalász,nem éri gyökerét a zord fagyás.Fehér csend őrzi a rejtett magot,melyben a jövő életet álmodott. Ha olvad, nem vész el, csak átalakul,vízzé lesz, mely a földbe mélyen vonul.A […]
Csak akkor, ha…
Mielőtt pálcát törnénk mások felett,nézzünk szembe, kik vagyunk mi ott bent.A szó csak akkor lesz igaz és súlyos,ha belső rendünk már szilárd és biztos. Régi hitek, beidegződések dolgoznak csendben,észrevétlen irányítják, mit hiszünk rendnek.Ha nem kérdőjelezzük meg önmagunkat néha,könnyen beleragadunk a saját igazunkba. Aki nem látja saját mentális félelmeit,könnyen mások hibáiban keresi kínjait.Így lesz minden szava […]
Két szépség
A „napnyugta” nyolc perc sebtiben,a nappal eltűnik, s minden megpihen.A sötét letöröl jót és rosszat,kaput nyit a végtelen nyugalomnak. A „hajnal” lassan érkezik meg,az éjtől mindent türelmesen elvesz.Új élet kezdődik a szikrázó fényben,s kapu nyílik régi és új reménynek. Méhes József(Zümi bá’)
Önvallomás…!
Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)
Beszéd és Beszéd
A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok. A zaj uralma nemcsak zavar, hanem lassú rombolás,nincs értelem, s marad a felszínes tudálékoskodás.A kérdések elhalnak, mielőtt megszületnének,nincs fül, mely befogadná őket, mielőtt elvesznének. A zajos beszéd […]
Utak és Hídjaink
Az élet nem tanít soha hangosan,inkább ismétel, jól-rosszul újra meg újra.Utak, hidak sora áll mindig eléd,de végül értsd meg: ki, mit ígér. Korán tanuld meg, mit jelent megállni,mikor a csend kezd túl hangossá válni.Nem minden út visz oda, ahová vágysz,nem minden ment meg önmagadtól ám. A rossz híd nem roskad, csak visszavisz,ahol már egyszer elvesztetted […]
Mint a papírsárkány
Színes papírsárkány indul az égre,öröm simul csendben az emberi létre.Szárnyal a forma, minden színesbe borul,s a földi gond egy pillanatra lehull. Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,színes, egyszerű, merészen rajzolt alakú.Mind más, mégis együtt lebegnek fenn,ahogy az emberek is különbözők idelenn. Ha erősen fúj a szél, könnyű a szárnyalás,a sárkány magától találja meg […]
Kézfogások
Kiegyensúlyozott kézfogás Határozott kéz, de nem szorít,mint aki tudja, meddig tart a hit.Nem ural, nem von vissza semmit,csak jelen van, s önmagát jelenti. Erő és béke egyensúlya él,nem sürget, nem menekül, nem ítél.Mentális rend, nyugodt figyelem,a mozdulatban belső fegyelem. Nyugalom árad ujjain keresztül,egyensúly szól, nem kérkedik, nem feszül.Az erő ott, hol test és lélek egy,a […]
Sétám az őszi esőben
Szemerkél az ősz, a szürkeség beszél,lassú esőszóval mindent elkísér.Kabátomon koppan az idő nesze,s a csendhez puhán simul a lelkem. Az ég olyan, mint egy gondolat,mely már nem kérdez, csak elfogad.A fény megpihen a nedves kövön,s én is megállok a pillanat-időn. Az eső ritmusa lassú dobbanás,létemhez simuló halk vallomás.Nem kér semmit, csak jelen van,s én benne […]
Itt van az ősz
A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van, földre ér,nincs benne kérdés, nincs benne miért. A szél mesél, de nem hangosan,csak vállhoz ér, s továbbrohan.Tanítja, miként kell menni,s mikor jobb megállni, pihenni. Madárraj […]