A pénz illatai
A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz csillog, mint templom ablaka, de mögötte ott a vér, s verejték szaga. A gazdag mosolyog – illata, édes méz, a szegény szava – bűz, mit […]
Élj úgy, mint a Télapó
Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a hallgatástól. A csendben él, s ott hallja meg, mit mond a szél, mit súg a hegy. Mint Télapó, ki messze él, te is vonulj vissza […]
A sturcspirál
Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat késik. Az oktató figyel, s szándékosan így terem, hogy tudd, mi vár rád majd, ha éles lesz a helyzeted. A dugóhúzó rokonát idézi mindez át, […]
Magassági repülés
Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat. A termik átlátszó folyama húz, remeg, mint szétpattanó varázslat. Valami eszelős kapja ölbe a gépet, mint titkos kar, mely az égbe vezet. A varió lüktet, […]
Békéscsaba ébredése
Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk a föld kihalt, csak puszta, por, üres határ maradt. De Harruckern hívta a népet messziről, Felvidék völgyéből, hegyek pereméről. S a Felvidékről indult útra nép, […]
Aratás
(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban élesre köszörült akarás. Lépnek előre, suhan az erő vasa, ritmust ver minden lendülő kasza. Mögöttük asszony és gyermek hajol, markot szednek gabonaszálakból sorban. Kötelet fonnak […]
Pitypang
Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)
Blauburger vére
Egy barátom tiszteletére! Kőszeg lankáin fürtök érnek, bíbor színük fényben égnek. Pincék mélyén a csend figyel, bor születik, mi szívre lel. Dombok ölét napsugár simítja, csillog a szem, ha a fürtöt nyitja. Szüret idején vígan szól az ének, pincék mélyén új világra ébred. Rubin táncol a pohárban, gyümölcs íze simul szavában. Kortyra könnyű, mégis nemes, […]
Boszi borozó
Sopron város oldalában, pince bújik mély homályban, Boszi borozó, jó tanyája, boros kedvnek szép hazája. Vörösborok vére csordul, pohár alján fénybe fordul, ki baráttal ül az asztalnál, annak szava messze száll. Nem uraknak, nem nagy rangnak, ajtót tár a vándor-arcnak, befogadja, ki betéved, szívet ad, ha szívet kérnek. Van, ki itt csak álmot lel, poharától […]
A Tűztorony éneke
Régtől fogva áll a torony, idők viharán át, mint hatalom. Kő-bástyában múlt szava leng, ősök hűsége a falakban zeng. Harang szólt, ha láng közelt, őrködve intett, tűz van – emberek. Éjjel és nappal is fenn vigyáz, tűztől véd, vigaszt ad és nem igáz. Nem puszta kő, nem puszta jel, bástya, mely örök fényt emel. Sopron […]