Lelki társ ravatala
Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked. Az élet lánca régen összefont szelíden, míg vihar nem tépte, s szétszakadt hirtelen, s hiába él, ki egykor lélekben szeretett, bennünk már csupán árnyékként tart […]
Fecske-emlék
Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló a másikon, lovak közt vízszintes farúd, vályúban jó falatok. A délután békés volt, a nap fénye lágyan simult, de hirtelen valami tört, s a nyugalom […]
Karácsony
A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is nyílik, ha a mosoly őszinte, már szép itt. Az ajándék nem tárgy, nem pénz, hanem hogy itt vagy – ennyi elég. S ha valaki most […]
Bányában
A bánya egy kísértő hősi hely, hol ember és föld együtt lehel. A mély-homályból fény tör elő, s a bányász-emlék hegycsúcsra nő. Csákány zeng, omlik a szén, a sötét vájat nappalt ígér. Fáradt kéz húz, de nem pihen, mert a csille ott dalol a síneken. Trotil villan, omlik a szén, fekete por száll a vájat […]
A tél meséje
A hajnal kék köpenyt terít a világra, apró fehér jelek rajzolódnak ki. A kíváncsi követek a tél birodalmából úgy érkeznek a pelyhek, mint hangtalan seregek. Súlytalan érintéssel csókolják arcomat, hűvös cseppé olvadnak, a tél lehelete játszik velem. Tisztán, frissen, és valahol mélyen mégis ott lappang mindenütt a tűzhely melegsége. Hallom, ahogy a hópárnák alatt lágyan […]
Kezdet és vég
A mély-sötétből csöndben indulunk, a születéssel mind titkokat hozunk. Kilenc hónap az anyaméh ölén, már bennünk él a mindenség-törvény. A gyermek szeme tiszta harmatán, megcsillan egy világ-áldás, áradás. Nem tudja még, hogy minden perc rohan, s az öröklét felé sodorja szép halkan. Ifjúkor lángja szárnyal előre, az ember érzi minden lesz belőle. De titkon árnyék […]
Mezsgye
Határvonal, mely elválaszt, de köt is, a múltból hoz és jövő felé röpít, nem csak sáv, mely földeket választva hagy, hanem rajta át az ember is szárnyra kap. Állunk a mezsgyén, két világ határán, hol csend és szél dalol a két oldal csodáján, véges ösvény nyílik a végtelenbe, s az ember áttör rajta a mindenségbe. […]
A harc maga
Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek. A Sötét, az árnyak koronája, fején a pusztulás fekete lánca. Kezében kard, mely feketén lobog, vérében láng, mely mindent felragyog. A Világosság szembe jő, vállán […]
Két harcos
Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen. Mert világ is ringhat négy erős karon, s ha összeforr az akarat, az ég is lehajol. A csata lehet vesztett, de nem veszhet a hit, […]
Az éjszaka
A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a léleknek, pajzsa a fény. Mert aki ellenőrzi az éj folyamát, megtartja másnak is élete javát. Az éjszaka fegyver lehet, tőr a kézben, álmok kapuján vér […]