A halhatatlan szépség
A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az ének, a szó, hol minden, mi szép, örökkévaló. Az ecset megőrzi a mosoly sugarát, s a dallamot tovább ringatja a világ. A költő, az író, […]
Nem az számít
Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az évek súlya semmit sem ér, ha benned csend van, s nincs a miért. Sok év nem hagy biztos nyomot, ha a lélek benned megfagyott. De […]
Fejtartás
Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a holnap ünnepén. Aki bátran emeli fel figyelő tekintetét, az látja célban fénylő jövője képzetét. Az út nem csupán kőből, árnyból, fájdalomból áll, a horizont mögött […]
A dínók éneke!
Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel futkos, friss virágtól szája lucskos. Rákiált a kismadárka, játsszunk együtt, pajtás, várva! Stegosaurus búsan lépdel, páncélján a fény csak tétlen. Barna kövön csiga mászik, mosolyt […]
Játszom
A játék nem csupán gyermek akarása, hanem a lélek örökös újra tanítása. Kíváncsiság, szárnyaló képzelet, hol minden kudarc is új eredményhez vezet. Nem azért fogy el az emberi erő, mert súlyos az éveken át hordott tető. Azért válik rideggé a Nap sugara, mert a játék varázsának múlik a szava. Aki játszik, annak szeme ragyog, s […]
Belső Napunk
A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot, lényegünket, egy belső Napot, a rejtett végtelent, s ha kint minden tébolyult, nem sodorhat el, hisz bennünk él, mi nekünk mindenütt jelen. Méhes József (Zümi […]
Ne csak álmodj
Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat, látomás-ködöt, a tett az, ami valóban számít, éltet, s végtelen törekvő cselekvést ad neked. Méhes József (Züm bá’)
Álom és valóság
Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér el, mégis érzem, hogy létezésed bennem él mélyen. Az álmok útján suttogva jársz, s én újra látom, hogy rám találsz. Az álom benned kezdődik el, […]
Nem az számít…
Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az évek súlya semmit sem ér, ha benned csend van, s nincs a miért. Sok év nem hagy biztos nyomot, ha a lélek benned megfagyott. De […]
Az árulás
Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz nem volt szövetségben. Ő küzd, mert ellened rendeltetett, de nincs mit tépjen, mi összeköthetett. A tett, amit a barát árulása okoz, mélyre hatol és szúrásként […]