Az öngyilkos
Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált keresi – új életet másik arcát, egy könnyebb, tisztább képet. Álmok között bolyong, de nincs szava, a fájdalomnak van csak otthona. Az ablakok mögött csak […]
Holnapország és a Ma
(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze nincs így…!) Holnap a hazugság, ma van a lét, holnap a szólam, ma van a tét! Holnap csak díszlet, ma van a gond, holnap az […]
Ne ugorj minden szóra
Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd szét,apró szavak ne vegyék el lényegét.Ha minden zajra visszaszólsz,megállsz az úton, célba soha nem jutsz. Mérlegeld jól, mire felelsz,mi visz előre, s mi csak terel.A […]
Bocsánatkérés
Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak szét a csöndre. „Bocsánat!” – hangod csendbe száll, a tányér továbbra is darabokban áll. A megbocsátásért keményen küzdeni kell, Tenni, helyrehozni, mert minden elszökel. A […]
Légy észnél
Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa, a túlzott EGO a veszteség forrása. Az erő mindig kölcsönös szorítás, az adott seb soha nem megértő társ. A közelharcban nincsen egyirány, a két erő […]
Csakis így
Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)
Az örökkévaló
Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az istenek szép mesék, emberi árnyak, de mulandók, miként kultúrák, világok. Az örökkévaló más – nem születik, nem hal, csak van, mint fény, mely árnyékot sosem […]
Gondold meg
A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből fakad, kezdeti rezdülés, mely alakot ad. A szándékosság, de a gondatlanság is él, s formálja világunk, akár a Nap vagy a szél. A mulasztás csendje […]
Seprűk
Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A fiatalság szárnyal, lendül, lobog, a tapasztalat csendben mélyebbre mozog. Az egyik elsöpör mindent, ami látszik, a másik tudja, mi marad bent, mi játszik. Az új […]
Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!
Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell, szeress, s ragyogjon minden óra, legyen a léted más szívnek otthona. Akarjátok, hogy egyek lehessetek, s a létben tisztán egymásért égjetek. De hogyha rád tör […]