AMIKOR

Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,
a szívem megtanul nélküled nem verni.
A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,
mintha az éj is minket figyelne némán.

Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,
és minden tiltott álmomat megidézed.
A tekinteted alatt megolvad a jég,
s amit tegnap elfojtottam, ma bennem ég.

Közelebb vagy, érzem a lélegzeted,
s már nem tudom elrejteni, mit jelent nekem.
A pillanat szélén remegve állunk,
egymás hallgatásában egymásra találunk.

A kezed melege lassan átölel,
és minden érintésed egy titokra felel.
Nem kell semmit mondanod nekem,
a csend is gyönyörű, ha itt vagy velem.

Szeretem, ahogy rám nézel,
ahogy egyetlen mosollyal közelebb érkezel.
Mintha a világ csak kettőnkre várna,
s a Hold is lassabban járna az éjszakában.

A karodban lenni egyszerre tűz és béke,
mintha hazatalálnék egy hosszú út végére.
A szívem gyorsabban dobban, ha hozzám érsz,
s minden sejtem egyetlen igenről beszél.

A vágyad a vágyamhoz halkan simul,
mint két folyó, mely egyetlen mederbe fordul.
Nincs bennünk semmi, amit szégyellni kell,
mert ez a különös tűz, egymáshoz ölel.

Mert lehet a szenvedély éjszakai vihar,
mely lángot csihol, majd csendesen kihal.
De ami bennünk mélyebb, az nem múló parázs,
hanem egymás felé forduló, örökös kívánás.

S ha egyszer megkérded, mit hagytál bennem,
nem tudom majd szóval elmondani neked.
Csak nézek rád hosszan, s megérted talán:
te gyújtottál fel engem azon az éjszakán.

S ha majd a hajnal szürke fátyla ránk talál,
a bőröm még őrzi, amit az éjszaka rám írtál.
A szemed sötétje bennem tovább ragyog,
mint vihar után az égen maradó csillagok.

Nem ígérek semmit, csak azt, amit érzek:
hogy ha közel vagy, egy kicsit jobban élek.
S ha megkérdeznéd, miért vágyom rád ennyire,
csak annyit mondanék: mert jó veled lenni. Ennyi.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Közeledés

Az éj leszállt, mint vad, sötét lepel,s a vérünk mélyén ősi dob felel.A józan csend már régen széthasadt,s a testünkben csak ösztön maradt. Szemedben izzó, szűretlen vad fény,mit ragadozó lát

A féltékenység

A szerelem még látszik, de már szétreped a bizalom,a fals gondolat mögött elindult a mérgező fájdalom.A féltés belénk mászik, mint lassan nyíló seb,s a nyugalom helyén csak feszülő vad remeg.

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!