Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak,
életemben az álmom vagy – mert várlak.
E kettő együtt maga a lét,
s az ember őrzi örök kettősségét.

Ha kezed nem ér el, mégis érzem,
hogy létezésed bennem él mélyen.
Az álmok útján suttogva jársz,
s én újra látom, hogy rám találsz.

Az álom benned kezdődik el,
s benned ér véget, csendesen.
Ott minden valós, ott minden szép,
ott a szív tudja, miért él.

Ha este jön, s lehunyom szemem,
te ott vársz a csend mélyén velem.
Az álom ösvénye hozzád vezet,
hol újra érzem testedet.

Álmomban az enyém vagy még,
ott nem ér el a valóság vég.
Ott minden szép, ott nincs hiány,
ott újra vagy, s ez nem talány.

Minden csillag egy emlék rólad,
minden árnyék utánad sóhajt.
S én gyűjtöm őket szívembe csendben,
hogy újra lássalak majd bennem.

A halál sem fáj, ha te leszel,
ki a lelkemhez érkezel.
S ha csillag hull majd éjeken,
tudd, benned élek csendesen.

Ha egyszer véget ér az álom,
megmaradsz, mint örök lángom.
S ha életem is csenddé lesz,
te leszel az utolsó nesz.

Álmomban az enyém vagy még,
életemben az álmom vagy rég.
S ha egyszer én is álommá leszek,
te ébressz fel majd engemet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény,

Ki, mit érdemel

Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!