Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen,
ne térj vissza gyökérnek a mélybe.
Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra,
Ne add lelked át a múlt hatalmának.

Mert lombként éltél, széllel daloltál,
fényből ittál, s reményt faragtál.
A gyökér mindig sötétben hallgat halkan,
te viszont ragyogtál s éltél a Napban.

Ne térj vissza, ha hív a régi múlt,
onnan nincsen többé ismét visszaút.
Aki egyszer szállt, ne csússzon vissza,
mert szárnyát tépi le a föld, s a szikla.

Légy hű magadhoz, ne a tömeg zajához,
ne hajolj le másoknak ámító szavához.
Igaz emberként ne kérj tapsot,
hanem szívvel-ésszel építsd a sorsod.

Őrizd magad, mint lángot az éj,
mint fát, mit nem hajlít meg a szél.
Aki egyszer lomb volt, az ott marad,
mert te is ott vagy igazán, igazán szabad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A vélemény

A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány, mint rossz parfüm büdös, mégis vidám. Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután, s hiszi, hogy arany, pedig csak homály. Akár a segglyuk,

Ábránd-tükör törés

Ne az ábránd-tükörben nézd magad, azt nézd, mi még valóban megmaradt. A bőrödön térkép az idő keze, mert az élet meggyűr, s ez nem mese. Ne fésüld a múltat a

A kockázatról

Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend, hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet. Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar, a menedzsment

A kétkarú mérleg

Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog, a döntés az, mi embert jövőbe sodor. A vas csak hallgat, a méreg pihen, de a mérleg él, sorsunkban van jelen. A mérlegben

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!