Ahol egyszer lomb voltál…

Ahol egyszer lomb voltál fent az égen,
ne térj vissza gyökérnek a mélybe.
Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra,
Ne add lelked át a múlt hatalmának.

Mert lombként éltél, széllel daloltál,
fényből ittál, s reményt faragtál.
A gyökér mindig sötétben hallgat halkan,
te viszont ragyogtál s éltél a Napban.

Ne térj vissza, ha hív a régi múlt,
onnan nincsen többé ismét visszaút.
Aki egyszer szállt, ne csússzon vissza,
mert szárnyát tépi le a föld, s a szikla.

Légy hű magadhoz, ne a tömeg zajához,
ne hajolj le másoknak ámító szavához.
Igaz emberként ne kérj tapsot,
hanem szívvel-ésszel építsd a sorsod.

Őrizd magad, mint lángot az éj,
mint fát, mit nem hajlít meg a szél.
Aki egyszer lomb volt, az ott marad,
s te is ott vagy igazán, igazán szabad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:
A vers arra buzdítja az olvasót, hogy ha egyszer elért egy magasabb erkölcsi, szakmai, jellembeli szintet, akkor ne süllyedjen vissza a sötétségbe, a félelembe vagy a középszerűségbe.