Ábránd-tükör törés

Ne az ábránd-tükörben nézd magad,
azt nézd, mi még valóban megmaradt.
A bőrödön térkép az idő keze,
mert az élet meggyűr, s ez nem mese.

Ne fésüld a múltat a reggeli fényben,
ne sírj, ha a ránc ül szemed szögletében.
A halandó ember nem veszít, míg él,
csak az, ki tagadja magát, s mindent lecserél.

Hiúság? Szép kis tetoválás a vállon,
mi súgja, kenj még, nem látszol a bálon!
Ne hallgass rá, csak mosolyogj szépen,
a bátorság szebb, mint a botox most éppen.

Törd össze ezt a tükröt, s ne sajnáld a zajt,
a csörömpölés mondja – most újra te vagy!
Nem a régi szépség kell, az elmúlt rég,
hanem, hogy azt szeresd, aki vagy még.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!