Ne az ábránd-tükörben nézd magad,
azt nézd, mi még valóban megmaradt.
A bőrödön térkép az idő keze,
mert az élet meggyűr, s ez nem mese.
Ne fésüld a múltat a reggeli fényben,
ne sírj, ha a ránc ül szemed szögletében.
A halandó ember nem veszít, míg él,
csak az, ki tagadja magát, s mindent lecserél.
Hiúság? Szép kis tetoválás a vállon,
mi súgja, kenj még, nem látszol a bálon!
Ne hallgass rá, csak mosolyogj szépen,
a bátorság szebb, mint a botox most éppen.
Törd össze ezt a tükröt, s ne sajnáld a zajt,
a csörömpölés mondja – most újra te vagy!
Nem a régi szépség kell, az elmúlt rég,
hanem, hogy azt szeresd, aki vagy még.
Méhes József
(Zümi bá’)