Ábránd-tükör törés

Ne az ábránd-tükörben nézd magad,
azt nézd, mi még valóban megmaradt.
A bőrödön térkép az idő keze,
mert az élet meggyűr, s ez nem mese.

Ne fésüld a múltat a reggeli fényben,
ne sírj, ha a ránc ül szemed szögletében.
A halandó ember nem veszít, míg él,
csak az, ki tagadja magát, s mindent lecserél.

Hiúság? Szép kis tetoválás a vállon,
mi súgja, kenj még, nem látszol a bálon!
Ne hallgass rá, csak mosolyogj szépen,
a bátorság szebb, mint a botox most éppen.

Törd össze ezt a tükröt, s ne sajnáld a zajt,
a csörömpölés mondja – most újra te vagy!
Nem a régi szépség kell, az elmúlt rég,
hanem, hogy azt szeresd, aki vagy még.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!