A véletlen és a szabad akarat

Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll,
az okság szövi egybe a létezés fonalát.
Minden tettünk előzmény súlyát hordozza,
s minden perc jövőt szül, törvényként hozva.

Nincs szabad akarat - tudás, vágy és ösztön sodor,
múltból fakad a tett, s új szükséget hoz.
A választás csupán látszat, illúzió,
melyet a tudatlanság vetít elénk folyton.

A tudás vakfoltja réseket mutat,
szabadságot vélünk ott, ahol csak adat.
De az okság szövedéke szilárdan zár,
nem enged hézagot, csak törvényt, határt.

Az ember is része e végtelen láncnak,
minden döntése a múltból fakadó árnyalat.
Illúzió a szabadság, fénylő káprázat,
melyben önmagát látja, de csak látszat.

Az univerzum rendje szilárd és örök,
minden, mi történik, okból pörög.
Nincs véletlen, az ember nem dönt szabadon,
csak lánc, szükségből szükséghez alapon.

A tudatlanság ad illúziót nekünk,
s mi véletlennek hívjuk, amit nem értünk.
De a világ rendje mindenben bennünk,
s az okság szava az egyetlen igaz üdvünk.

Nincs véletlen, s nincs szabad akarat,
az örökkévalóság rendje szigorúan hat.
Oksági törvény, mindent-mindent átfogó,
az okság a kezdet és vég, a mindenható!

Méhes József
(Zümi bá’)

Szerintem:
A vers mondanivalója egyértelműen az ateista-determinizmus mellett teszi le a voksát. A szabad akarat, a szabadság és a véletlen - csupán illúzió - kellően végig nem gondolt oksági összefüggések következménye. Minden oksági előzményekből fakad.
Az állítások nem fatalisták, mert az egyedi ember is - a korábbi oksági előzményeiből adódóan és annak következményeként – képes saját maga is hozzátenni a mindenség változásaihoz.