A vélemény

A vélemény kincs, de kár, hogy gyakran silány,
mint rossz parfüm büdös, mégis vidám.
Az ember hordja, mutatja bőszülten, bután,
s hiszi, hogy arany, pedig csak homály.

Akár a segglyuk, mindenkinek akad,
de senki nem kíváncsi a másikéra, mert így szabad.
Mégis a bárgyú folyton-folyvást tülköl,
s a világ fülébe kórusként pöröl.

A Facebook falán özönlik a szó,
ott a lufi is bölcs, sőt prófétáló.
A kommentek alatt háború fakad,
de mindenki csak önmagára hallgat.

A kocsmában ül a nép, és beszél,
„ha én lennék miniszterelnök, te félj!”
Majd hörpint egy sört, s mondja tovább,
mintha a világ sóvárogva várná a szavát.

A kávéház mélyén is zeng a beszéd,
a főnök politikáról, nemzetről, hősökről mesél.
S a csapat, mint mindig, hűen bólogat,
bár van ki unja, de szürcsöl, és hallgat.

A vélemény szent, hisz ettől vagy nagy,
mert hiszed, hogy nem te vagy a zagy.
De mint a szél, ami csak fúj, majd leáll,
a hallgató füléből rettentő gyorsan kiszáll.

A vélemény-menet élén masírozik a nép,
kezében táblák, „Hallgasd meg, ez a szép!”
De mindenki mindig egyszerre kiabál,
így a győzelmi menet végül csak lárma-bál.

A banzáj végén a tér rothadó szeméttel tele,
konfetti közt széttaposva a bölcs üzenete.
De mindenki boldog, mindenki tapsra vár,
mert hiszi, szétvertük mindent, mindenki király!

Szellemileg alultápláltat könnyű megvezetni,
higgye csak, hogy vezér nélkül nem érdemes élni.
A véleményben a jót tapossuk el – mert mondták,
valamiben hinni kell, s ettől lesz a guillotine is csodás.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!