A végső pusztulás

Nem kürtök zúgtak, sem égi szózat, semmi jel,
csak felvillant az ég, s a nappal éjbe dőlt el.
Fehér villám hasította át a földi tájat,
s a fény nyomában megjelent a végső kárhozat.

A városok fölött gombafelhők nőttek az égre,
s a föld remegett lent, mint sebzett vad szívverése.
A tornyok összedőltek, mint megtört akaratok,
s a romok közt kihunytak emberi csillagok.

Nem maradt búcsúszó, sem halk, utolsó mondat,
egy pillanat alatt elnémult évezredek hangja.
A gyermek hiába várta haza még apját,
s az anya könnye áztatta elveszett fiát.

A lángoló szelekben elszállt sok drága élet,
s a fájdalom fölé borult a gyászos végzet.
A veszteség olyan volt, oly mérhetetlen átok,
mint viharos tenger, mely áttör minden gáton.

Mikor a robbanások dühe végül elhalt,
a világ fölött különös némaság maradt.
A füst magasra szállt a szürke ég alatt,
s a Nap sugara többé nem talált utat.

A Nap arany tekintetét szürkeség fedte,
a földeket a dermedt árnyak népe lepte.
A nyárból fagyos ősz lett, a tavaszból tél,
s a termés helyén csupán a pusztulás beszél.

Az erdők koronája kihalt és megbarnult,
a lomb alatt az élet örökre elcsitult.
Nem szólt madárdal a hajnal érkezésekor,
csak a szél siratta a kihűlt tájat valahol.

Az éhség lassan jött, és nem ismert kegyelmet,
nem tisztelte a gazdagot, sem a szegény embert.
Nem számított a rang, a hatalom, a kincs,
ha kenyér nem maradt, minden gazdagság bilincs.

A határok eltűntek a térképek széléről,
az emberek csak túlélni próbáltak végül.
A zászlók színei is megfakultak sorra,
s büszke jelszavak hullottak a porba.

Ki mondhatná magát győztesnek ezután,
ha kihűlt világ hever az utolsó viadal után?
Mit ér a hatalom egy néma Föld felett,
ha minden, amit uralhatna, már elveszett?

A folyók vize mérgezett lett, komor,
a víztükör fölött a halál lehelete kóborolt.
A mezők terméketlen, néma síkká váltak,
s a hajdan zöld vidéken árnyak vándoroltak.

A túlélők kezében megsárgult képek remegtek,
melyek egy eltűnt világról őriztek emlékezetet.
Egy játék, egy könyv, egy megsárgult levél,
s mindaz, amit a szív a feledéssel szemben véd.

Nem hősként jártak a romok között tovább,
csak őrizték magukban a letűnt világ nyomát.
Minden tárgy egy történet utolsó lapja lett,
melyeket gyorsan eltakart az iszonyú gaztett.

És ott motoszkált bennük a kérdés szüntelen:
hogyan fordulhatott önmaga ellen az ember?
Miért lett a tudásból pusztító akarat,
s miért rombolt le mindent, amit létrehozhat?

Hiszen csillagok titkát kutatta valaha,
s a világ rejtélyeit bontotta darabokra.
Zenét szerzett, verseket írt, templomokat emelt,
s a szépségnek oly sok maradandó jelet teremtett.

Mégis ugyanaz a kéz, mely alkotni tudott,
a végzet kohójában rettenetet hagyott.
A bölcsesség lángjából hamu és korom lett,
s a jövő kapujára fekete pecsétet festett.

Nem csupán az halt meg, ki akkor odaveszett,
hanem minden álom is, mely még meg sem született.
A bölcsőben ringó holnap hangtalan maradt,
s az idő könyvéből sok lap kiszakadt.

Meg nem írt könyvek maradtak örökre némák,
s meg nem tett utak sem érkezett már hozzánk.
Gyógymódok, felfedezések, álmok százai,
elvesztek, mint ködben eltűnő hajnal sugarai.

Ki nem mondott érzelmek maradtak a szívekben,
elakadt vallomások a csendes emlékezetben.
Sok kéz többé nem találhatott másik kezet,
sok tekintet nem láthatott viszont szeretetet.

Mégis egy napon, ha újra szikrázna a fény,
s aranyhidat rajzolna a kihűlt föld peremén.
Sajnos nem maradna szem, mely csodálná sugarát,
sem kéz, mely versbe foglalná e hajnalnak csodáját.

Csak a csend maradt, sötétebb minden éjszakánál,
ott bolyongva a romok közt s az emlékek falán.
S ez a csend kérdezve azt suttogja tovább:
alig hihető, milyen törékeny is volt az emberi világ?!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!