A változás

Az idő sodor, a perc sosem marad,
a lét-folyam hullámzó árnyakat ad.
Szikla áll, de lassan porlad el,
s a törvény szól, változni mindig kell.

Változás, te örök, te törvény,
ki által él az ég, a föld, a bérc, a fény.
Ki szítja lángra minden új napunk,
s általad elvész, mi tegnap volt vagyon.

A szív dobog, de ritmusa kihal,
a test kifárad, s a lélek szállni akar.
A világ rendje törvényt hirdet itt,
állandó az, hogy semmi nem marad így.

Te vagy az, ki városokat dönt,
birodalmakra hozol pusztító ködöt.
De hamvaikból új népek támadnak,
s a régi porból új álmok fakadnak.

Változás, te vagy a végtelen,
kezdet s vég összeforrsz mindenben.
Te tartod egyben mind, mi szétesik,
te vagy a rend, mi káoszból születik.

Drámánk tehát nem puszta veszteség,
a lét szinpadán mind szerep a vég.
S ha minden omlik, s nincsen menedék,
a változás az egyetlen öröklét.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!