Régtől fogva áll a torony,
idők viharán át, mint hatalom.
Kő-bástyában múlt szava leng,
ősök hűsége a falakban zeng.
Harang szólt, ha láng közelt,
őrködve intett, tűz van – emberek.
Éjjel és nappal is fenn vigyáz,
tűztől véd, vigaszt ad és nem igáz.
Nem puszta kő, nem puszta jel,
bástya, mely örök fényt emel.
Sopron városát védi,
múltját meséli, jövőjét megéli.
És ha ma lépsz fel lépcsőin,
szemed a tájba veszhetik,
piac, tetők, dombok, hegyek,
s túl rajtuk az örök emlékezet.
Tűztorony áll, suttog, beszél,
időn és koron át mesél.
Őrzi a várost, álmokat, népet,
a hűség jelképét, az emberi szépet.
Méhes József
(Zümi bá’)