A Tűztorony éneke

Régtől fogva áll a torony,
idők viharán át, mint hatalom.
Kő-bástyában múlt szava leng,
ősök hűsége a falakban zeng.

Harang szólt, ha láng közelt,
őrködve intett, tűz van – emberek.
Éjjel és nappal is fenn vigyáz,
tűztől véd, vigaszt ad és nem igáz.

Nem puszta kő, nem puszta jel,
bástya, mely örök fényt emel.
Sopron városát védi,
múltját meséli, jövőjét megéli.

És ha ma lépsz fel lépcsőin,
szemed a tájba veszhetik,
piac, tetők, dombok, hegyek,
s túl rajtuk az örök emlékezet.

Tűztorony áll, suttog, beszél,
időn és koron át mesél.
Őrzi a várost, álmokat, népet,
a hűség jelképét, az emberi szépet.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!