A szürke alak

Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,
tolla alatt mátrix-rend szövődött.
Más neve állt az írott sorok felett,
de ő készítette mindig az eredetet.

Nem harsány lény, nem fényes alak,
csak rendbe mártott, tiszta akarat.
Mint mély alap a ház alatt,
mely nélkül minden fal leszakad.

Mert amit alkotott, minden időt kiállt,
nem roppan össze, ha vádló kiált.
Kőbe nem vésték, mégis marad,
mint partot formáló, türelmes patak.

A szürke alak nem kér semmi hitet,
nem bizonyít, nem emel feleslegeket.
Elég neki, hogy tudja: vége, kész,
mit rá bízott az idő és a józan ész.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!