A sturcspirál

Az égen szállva hirtelen fordul a gép,
a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép.
A belső szárny már nem emel, csak újra átesik,
a föld felé rohansz, ha a mozdulat késik.

Az oktató figyel, s szándékosan így terem,
hogy tudd, mi vár rád majd, ha éles lesz a helyzeted.
A dugóhúzó rokonát idézi mindez át,
de itt a törvény más, s komorabb az igazság.

A csúsztatás a kulcs, mely szárnyat ébreszt újra,
hogy élhess, s géped szálljon még sokszor az égi útra.
De minden másodperc feszültség, rettentő tusakodás,
ha elhibázod, vár a vég - a földbe csapódás.

A pilóta szívében dobbanás és kérdés él,
megőrzöm-e hidegvérem, tudásom mennyit ér?
Mert itt nincs próba több, hibának nincs helye,
az életért küzd mindkét szárny, minden ereje.

S ha sikerül kivenned, diadal és remény,
a félelem legyőzve, az ég marad enyém.
A spirál mély tanító, nincs kegyelem soha,
csak aki higgadt, él tovább, s az ég az otthona.

Mikor a gép már siklik, s újra békén száll veled,
az égen írod történetként a küzdő életed.
Mert aki egyszer szembenéz a spirál mély sodrával,
az égre többé úgy tekint, mint örök szövetség-társra.

Méhes József
(Zümi bá’)
(Alias Prof., ahogy Farkas Sándor reptér pk. elnevezett.)

Szerintem:

A vers témája a repülés egyik legveszélyesebb helyzete, a sturcspirál, és ennek átvitt értelmezése - a félelem, a halál közelsége és a küzdelem az életért. A hangulat feszültséggel teli, drámai, ugyanakkor felemelő. A félelem és a pusztulás lehetősége mellett ott a tudás, a bátorság és győzelem diadala.