A pénz illatai

A pénz szagtalan csak annak, ki bírja,
kinek énjét nem égeti hiánya.
De aki nélkülözik, az érzi minden éjben,
hogy a pénz szaga – maga az élet vére.

A pénz csillog, mint templom ablaka,
de mögötte ott a vér, s verejték szaga.
A gazdag mosolyog – illata, édes méz,
a szegény szava – bűz, mit viselni nehéz.

A szegénység szaga átjárja a falat,
ahol étel helyett az éhség szakad.
A gazdag orra nem érzi, csak ítél,
mert szaga annak van, ki szegényként él.

A pénznek nincs szaga – mondják halkan,
de én érzem mégis, ha elsuhan alattam.
Az arany fénye hideg, mint a jég,
s nem melegít, ha fázik a szegény.

A szegénység szaga nem bűn, csak jel,
hogy élni próbál, kit messze kerül a siker.
S ha egyszer mind szívet hordunk a zsebben,
talán a pénz is emberibb lesz – s nem fegyver.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!