A PÉLDAKÉP

Nem ragyogni vágyik, hanem jelen lenni,
az idő ütőerét csendesen tapintani.
Mert a legtisztább lüktetés is úgy lobog,
mint imádság fölött a szikrázó csillagok.

Nem mozdul mégis mindenütt jár,
szívében kering megannyi világ.
A végtelensége nem távol, hanem közelség,
melyben eggyé oldódik kezdet és vég.

Ha rá tekintesz, ne Őt keresd,
hanem a csendedet, mely benned teljes.
Ő csak tükre a belső életednek,
hol a kimondatlan szavak is élnek.

Az ég nem fölötte, hanem benne dereng,
minden dobbanás egy új világot teremt.
Ő nem birtokol, nem hideg hatalom,
csak halk válasz neked egy néma hajnalon.

Ha egyszer Ő is porrá lesz végül,
fénye tovább él örök lendületből.
Mert nem a test az, ami megmarad,
hanem a másokban őrzött pillanat.

Cirkumpoláris csillag Ő ma is,
időn túli, csendes tanúja mindennek is,
mert aki önmagához mindvégig hű marad,
nem tűnik el, s a lelke soha el nem porlad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Seprűk

Az új seprű suhanva csillog, mint a fény, a por fél tőle, reszket mindenhol szegény. De bölcs a régi, nem rohan, csak nevet, tudja, a sarokok rejtik a szemét-tereket. A

Gondold meg

A tett vagy mulasztás az élet tengerén, árnyat vagy fényt szór a világ peremén. Amit teszünk, vagy csendben hallgatunk, mindig visszhangzik és örökké hordozzuk. A szándék is út, mely lélekből

Az örökkévaló

Az ember régóta kérdi, mi a mindenség titka, miért születik a világ, s mivé lesz holnapra? Tudás hiányában lelkéből szövi saját istenei arcát, az égbe rajzolta összes félelme vigaszát. Az

Csakis így

Alkoss. Ha nem jó, változtass. A jót mástól is fogadd el. Ha bármi tarthatatlan, engedd el. Méhes József (Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!