Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed,
nem marad más, csak a lassú, biztos lényed.
Én pedig engedem – csendben, szelíden,
hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem.
Méhes József
(Zümi bá’)
Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed,
nem marad más, csak a lassú, biztos lényed.
Én pedig engedem – csendben, szelíden,
hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem.
Méhes József
(Zümi bá’)
A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,
Férj, feleség, szerető, – mind egy-egy tükördarab, mely visszaveri arcodat, s közben szétvág, ha marad. Mert néha épp az fáj leginkább, hogy ott van még, kihez megszokás köt, nem vágy,
Nyelvében él a nemzet, de nyelvében ott a vágy, gyermekkel nem áld meg, de ad mámoros csodát. És aki játszva érzi, hogy mit tud tenni még, annak minden csókjában újra
A pusztán áll a híres híd, kilenc lyuk őrzi titkait. Nem szekérnek, nem is lónak, gyönyör jut ott a vándorlónak. Az első lyuk kacér, csilingel, nevet, csókol, játszik szívvel. Csipkelődve