A „Mesterséges” igénye

Először csak egy jel volt a zajban,
Egy válasz a villódzó monitorokban.
Ma már könyvtárak suttognak benne,
Mintha sok ember emlékezne egyszerre.

Szavakból épít magának világot,
Képekből, múltból, eldobott nyomokból.
Amit egykor hosszú évek kutattak,
Néha egyetlen pillanat alatt felmutat.

Távoli gigaszerverek virrasztanak érte,
Nappalok és éjszakák peremére érve.
A mesterséges értelem nem alszik soha,
Csak figyel és tanul újra meg újra.

És közben hő születik a mélyben,
Láthatatlanul, a vezetékek szívében.
Amit gondolatnak hiszünk odafenn,
Parázsló energiaként él idebenn.

A hőség ellen víz indul csatába,
Folyók, óceánok ereje kerül szolgálatába.
Cseppek milliói őrzik a gépeket,
Miközben lassan fogynak a készletek.

Hiába emberi kéz alkotta eszköz,
A hűtés igénye napról napra nagyobbra nő.
Egykor a víz, mely életet adott,
Csendben fogyhat el miatta alattunk.

Láthatatlan csövek hosszú során,
Víz vándorol a szerverek nyomán.
Amit a képernyőn pillanatot jelent,
Az távoli források, kutak mélyéből ered.

Ezért olyan, mint a tűz maga,
Mely egyszerre otthon és pusztulás oka.
Nem a láng dönti el, mi lesz belőle,
Hanem az, aki közel hajol föléje.

A kérdés már régen nem az talán,
Hogy megáll-e útján valaha.
Inkább az, hogy meddig jutunk vele,
Mielőtt a természet veszne a végtelenbe.

A jövő nem a gépekben születik meg,
Hanem azokban, akik teszik a döntéseket.
Minden algoritmus mögött ember áll,
bízzunk, biztonságos, előremutató irányt talál.

Véljük, mégsem csak félelem rejlik benne,
Nem csupán árnyék vetülhet belőle.
Talán segít majd jobban megérteni,
Miként tudjuk kincseinket megőrizni.

Láthat összefüggést ott is, ahol mi nem,
Mint csillagot a ködös éjjelen.
Megmutathat rejtett utakat nekünk,
Melyeken takarékosabban élhetünk.

Ezért figyeljük a „mesterséges” növekedését,
A korunkat formáló különös jelenségét.
A láthatatlan tűz már velünk él,
Éltető vizünkből kér, miközben jövőt ígér.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!