A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín,
nem kiált, csak mélybe hull, nem hív.
A szó, ha szólna, könnyet oldana,
de némaságban él mindörök fájdalma.

Mint kőbe zárt titok, úgy él a kín,
fagyott szívben mégis tűz a szín.
Némán virraszt, s belül forr a láva,
de kívül az arcán nyugszik a díszpárna.

A csend torony, hol titkok őriződnek,
ahol a könnyek magányban nőnek.
Ott zenghet a szenvedés, bár nincs zenéje,
ott sír a lélek, bár nincs könnye, vére.

A csend mögött egy láthatatlan tenger,
hol hullámok törnek, de senki sem figyel.
Ki érti szívből ezt a némaságot,
az látja meg a legmélyebb világot.

Mert van, ki sír, s könnye enyhülést hoz,
van, kit a hallgatás még jobban fojt.
Egy arc, mely nyugtot álcáz külső fényben,
belül sötétség gyűrűzik ott legkeményen.

Így hordoz ember száz rejtett világot,
nem minden arc tükröz valódi pilácsot.
A legnagyobb csend olykor égre kiált,
csak hallani kell, benne él mind a világ.

De mégis ott ragyog a káoszban a rend,
hogy csendből is fakadhat új kezdet.
Mert egyszer eljön, s a zár kitárul,
a lélek fényben újjászületve ámul.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!