Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend,
hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet.
Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar,
a menedzsment tartja féken, mit a káosz szétzavar.
A körforgás örök marad, az azonosít, majd mér,
a kezelés és a kontroll újra szül reményt, nem vért.
Az elemzés visszatér, ha változik a tér,
mert a kockázat sosem pihen, csak más arcot cserél.
A hiba, ha jő, nem csupán zaj, hanem tanító jel,
mert elemzésből épül az ész, mi jövőt fedez fel.
A táblázat, a rangsor él, s a döntés rendet tart,
mert mérhetővé válik, ki felel és mi marad.
A kezelés négy útja vár: elkerül, visel, csökkent, vállal,
s bölcs, ha mérlegen nyugszik minden jó aránnyal.
A költség és a haszon párban jár, mint fény az árnyon át,
s a jó menedzser nem csak óv, de láttat száz irányt.
A technika s a szabály kéz a kézben jár,
s ha rendet őrizünk, a felelősség vállalva áll.
A folyamat-módosítás – feltételez emberi tudást,
mind-mind együtt adják a védelem biztonságos falát.
De minden eszköz gyenge lesz, ha ember nincs mögötte,
ha nincs ész, mely érti, mit véd, s miért az erőfeszítése.
A kockázat nem fatalista, hanem tükör az úton,
hogy jobban élj, ne félj, tanulj s lovagolj a hullámokon.
A kihíváshoz kell – tudás, idő, figyelem, fegyelem,
mert a változás gyors, s tét az, megértsd, mi legyen.
A módszertan, ha elmarad, elvész a bizalom,
s a rendszer, bár papíron él, gyengülni kezd nagyon.
A vezetés, ha állhatatos, a folyamat időt-erőt nyer,
s jó, ha fentről indul a példamutatás, az emberi értelem.
Mert támogatás nélkül a módszer csak üres szó,
de hittel, értelemmel élő szervezetté nő, ha jó.
Méhes József
(Zümi bá’)
A téma szakmailag idegen volt számomra. Egy barátom munkájáról írtam,
többheti információgyűjtés után.